|
Hamvazószerda, nagyböjt 2007. február 21., szerda 08:00
Az idei esztendőben február 21-érre esik hamvazószerda, a húsvétot
megelőző negyven napos nagyböjt első napja. E negyven nap a
keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra,
a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen
felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a
megünneplésére.
Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés
részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az
előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap
hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek
homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét a
böjti időszakra eső első vasárnap előtti szerdára tették, így
hamvazószerdától húsvét vasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap
telik el, ugyanis a közbe eső hat vasárnap nem böjti nap.
Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos
esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános
működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven
napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó
nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta
negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a
könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az ember Isten iránt
tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a
keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.
Fotó: Mudrák Attila
(Forrás: MKPK Sajtóiroda)
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Jn 14,6-14
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
A nap szentje
Szent Fülöp és Jakab apostolok
Mutasd meg nekünk az Atyát! – kérjük mi is Jézustól, mert bennünk van az Isten látás vágya. A világot, és benne kezed műveit szemlélve már sejtjük hatalmadat, Urunk. Tetteidet látva már érezzük közelségedet. Járj velünk az úton, Urunk, amely az Atyához vezet, és taníts minket az egyetlen igazságra, amely az örök életet jelenti!
|
|